Egy háborúban óhatatlanul történnek túlkapások, így sajnos a nemi erőszak mondhatni elkerülhetetlen. Gyakran hivatkoznak úgy rá, mint “háborús melléktermékre”, már ha beszélnek róla, mivel ez a mai napig tabu témának számít. A második világháború alatt szovjet katonák ezrei erőszakoltak meg magyar lányokat, asszonyokat. Skrabski Fruzsina, a Biszku-film rendezőnője új dokumentumfilmjében, az Elhallgatott gyalázat című alkotásban erről rántja le a leplet.
Skrabski Fruzsina nevére először akkor kaptuk fel a fejünket, amikor 2010-ben társával, Novák Tamással Bűn és büntetlenség címmel dokumentumfilmet készített Biszku Béla egykori belügyminiszterrel, aki ellen most is eljárás van folyamatban. Az 1956-os forradalom utáni megtorlás egyik vezéralakjáról és irányítójáról szóló film nagy port kavart, és tízezrek látták. A rendezőnő fejében viszont még ennél korábban körvonalazódott a szovjetek által elkövetett nemi erőszak filmre vitele, amelyről másodkézből, családja nőtagjaitól hallott először gyermekkorában. Az alkotás végül a Magyar Média Mecenatúra program keretében 6,4 millió forintos állami támogatással készülhetett el.
Dokumentumfilmről véleményt nyilvánítani nem könnyű feladat. Nem könnyű, mert nem szórakoztatás céljával készült, hanem információgyarapítási szándékkal. Az Elhallgatott gyalázat mindezek mellett tabudöntögető alkotásnak is nevezhető, mivel erről a témáról eddig még kevesen forgattak filmet, és természetesen az áldozatok nem szívesen állnak ki a nyilvánosság elé, de még legközelebbi családtagjaik előtt sem beszéltek a megbecstelenítésekről. Az erőszakos közösülés során elszenvedett lelki sérülések nem gyógyíthatóak, ahogyan Skarbski filmjében is szó van róla, az elszenvedők elmondhatatlanul nagy szégyenként élték meg, de arra is volt példa, hogy az áldozatok társadalmi kiközösítésnek voltak kitéve a történtek után.
A filmet többek között egy idősebb családtagommal néztem meg, aki bizony nem tudta véka alá rejteni feltörő emlékeit a “dicsőséges vöröskatonákról.” Habár szerencsére személyesen nem érték sérelmek, gyermekkorában nem egyszer hallott szovjetek által megerőszakolt nőkről, erőszakoskodásokról, és még édesanyjára és nővéreire is fegyvert fogtak, de az oroszok megitták a kölnisüvegek tartalmát, elvették az élelmiszereket, eltörték a befőttes üvegeket, a krumplit pedig petróleummal öntötték le az ínséges időkben, és azt kellett ennie a családnak egész tavasszal. Az Elhallgatott gyalázat ehhez hasonló kegyetlenségekről is szót ejt, de ennél sokkal drámaibb dolgokról is mesélnek a riportfilm résztvevői.
Az alkotásban megszólal egy olyan idős asszony is, aki azon nők között volt, akikért életét áldozta a boldoggá avatott Apor Vilmos győri püspök, aki saját rezidenciáján bújtatta az erőszakoskodó szovjet katonák elől a nőket. Mégis az egyik legmeghatóbb történet Kali Gabi nénié, aki őszintén mesél arról, hogyan végezték ki nagybátyját, nagyanyját és erőszakolták meg édesanyját. A hetven körüli asszony mindezt tizennégy évesen élte át.
Nyilvánvalóan nehéz lehet az áldozatoknak kiállni a nyilvánosság elé, de Skrabski Fruzsina filmje talán még személyesebb lett volna, és hitelesebbé válhatott volna, ha maguk a háborús nemi erőszak elszenvedői vallanak személyes tragédiájukról. Viszont pozitívumként értékeltem, hogy a Vörös Hadsereg veteránjait is szóra bírták, kitüntetésekkel teleaggatott egyenruhájú öreg veteránok próbálnak finomítani a tényeken, és hazai, illetve orosz történészek elemzik a részleteket, köztük Ungváry Krisztián, vagy Pető Andrea. Jelenlegi ismereteink szerint közel 250 ezer nőt érintett a szovjet katonák által elkövetett megbecstelenítések, de ez a szám akár 800 ezres is lehet, becslések szerint a háborús magyar lakosság nőtagjainak tíz-húsz százaléka volt érintett. Egy ilyen témáról beszélni kell. Ha tehetném, elvinném rá az osztályomat is, hogy lássa. Szégyen, hogy csak tizenöt emberrel közösen néztem az Uránia dísztermében, alig néhány nappal azután, hogy elkezdték vetíteni a filmet.
Mészáros Márton
Az Elhallgatott gyalázat című film plakátja
Mészáros Márton blogja 