Mozi ajánló – Bérgavallér

2014. május 4.

John Turturro saját forgatókönyvéből készült rendezése egy olyan férfiről szól, aki barátja tanácsára férfiprostituálttá válik, de nem a szó hagyományos értelmében az utcasarkon vadászva kuncsaftjaira, hanem precíz és diszkrét módon intézve a kliensekkel történő kalandokat. Kritika a Bérgavallér (Fading Giggolo) című filmről.

Fioravante egy ötvenes évei elején járó New York-i férfi, aki magányosan él. Barátja, a nála idősebb Murray éppen könyvesboltját számolja fel, amikor közli a férfival, hogy egy közeli ismerőse, méghozzá a csinos bőrgyógyásza és barátnője éppen egy férfit keresnek édeshármashoz, ő pedig beajánlotta Fioravante-t, aki anyagi gondokkal küszködik. Némi rábeszélés után főszereplőnk hajlandó találkozni a negyvenes-ötvenes bőrgyógyásznővel kettesben, új munkájában ő jelenti az első mérföldkövet. A vállalkozást hamarosan sikerre viszik, Murray striciként veszi ki a részét a munkából, barátjának pedig csak testét kell bevetnie. Ez a film kétségkívül jó humoralapanyagokkal rendelkezik, de Turturro – vélhetően szándékosan – nem igazán kezd vele semmit. Ahogy említettem, a forgatókönyvírói és rendezői feladatokat is ő jegyzi, de úgy gondolta, a főszereplő karaktere olyan közel áll hozzá, hogy azt is magára vállalta.

Kevés rendező képes arra, hogy olyan alakítást nyújtson a saját filmjébe, ami igazán emlékezetes. Ez alól John Turturro sem kivétel, aki egyébként nem a filmtörténelem legnagyobb színésze. Ebben a filmben a szerepe egy olyan férfira korlátozódik, aki jószerivel alig beszél, és körülbelül két-háromfajta nézés van a tarsolyában. A Murray szerepét alakító Woody Allen támogatja őt, az idős mester legutóbb 2000-ben játszott olyan filmben (El a kezekkel a feleségemtől), amelyet nem saját maga rendezett, de attól tartok, hiba volt elvállalnia ezt a filmet, mert a Bérgavallér semmilyen értelemben nem nevezhető értékes alkotásnak. Viszont Allen karaktere képes feldobni ideig-óráig. Önmagában már az is szokatlan, hogy a karaktere nem csak a neurotikus, jó humorú Woody Allen, hanem van benne valami magabiztosság és lazaság is. Allen sziporkázó teljesítménye mellett színesbőrű gyermekeit és a hatgyermekes, mély vallásos zsidóasszonyt alakító Vanessa Paradist is kiemelném. Utóbbi szereplő saját szálával több ízt visz a filmbe, mint Sharon Stone és Sofía Vergara párosa, pedig lássuk be mindketten A-kategóriásak a maguk versenyében.

A Bérgavallér legnagyobb hibája kétségkívül az, hogy álmosító és igénytelen, amelyet leginkább az eredményez, hogy nincs benne igazi tartalmi mélység. Rendkívül érdekes tud lenni, ha valaki egy vallási szubkultúra – történetesen egy haszid zsidó közösség – életébe kíván betekinteni egy olyan vígjáték keretein belül, amely nehezen kaphatja meg a szórakoztató jelzőt. A sajátos párbeszédek és a jazz zene, na meg a jó öreg Woody Allen azonban képes egy kicsit előre vinni a filmet, de semmi több.

Mészáros Márton

A Bérgavallér posztere

A Bérgavallér posztere

Audrey Hepburn 85 éves lenne

2014. május 4.

85 évvel ezelőtt, 1929. május 4-én született Audrey Hepburn Oscar-díjas brit színésznő. A 20. század egyik legnagyobb filmikonja olyan filmekkel írta be magát a történelembe, mint a Római vakáció, a My Fair Lady, vagy az Álom luxuskivitelben.

Audrey Hepburn Brüsszelben született 1929. május 4-én, édesanyja bárónő volt, édesapja bankár. Ötévesen bentlakásos iskolába került az angliai Kentbe, itt kezdett el balettozni. A második világháború kitöréskor Hollandiába költözött családjával, a háború alatt az élelmiszerhiány miatt annyira legyengült a szervezete, hogy kénytelen volt abbahagyni a táncot. Állítólag olyan szörnyűségek szemtanúja volt a náci megszállás alatt, hogy visszautasította Anne Frank szerepét.

Audrey Hepburn a Moon River-t énekli az Álom luxuskivitelben című filmben (1961)

1948-ban édesanyjával Londonba költöztek, ahol szűkösen éltek, ezért modellkedni kezdett és musicalekben szerepelt. Az 1950-es évektől forgatott, első amerikai filmszerepe az eredeti helyszíneken forgatott Római vakáció (Roman Holiday) című film volt 1953-ban, amelyben Gregory Peck oldalán Ann hercegnőt alakította. Első filmes főszerepéért megkapta a legjobb női főszerepért járó Oscar-díjat. Ez volt az a film, amely nemzetközi sztárrá tette, és a modern fiatal nő példaképévé emelte. Szerepvállalását a következetesség jellemezte, kevés filmben szerepelt, de gondosan megválogatta szerepeit. Későbbi karrierje során még négy alkalommal jelölték Oscar-díjra: a Sabrina, az Egy apáca története, az Álom luxuskivitelben és a Várj, míg sötét lesz című filmekért. Szintén emlékezet alakítást nyújtott a My Fair Lady című filmben is. A Truman Capote kisregényén alapuló 1961-ben bemutatott Álom luxuskivitelben című filmben általa hordott híres fekete ruha a filmvásznon valaha viselt legdrágább ruha, ugyanis 2006-ban horribilis összegért adták el.

Az 1960-as évek végétől fokozatosan eltávolodott a filmvilágtól, helyette humanitárius munkákat vállalt, az UNICEF-nek kezdett el dolgozni Afrikában és Latin-Amerikában, számtalan rászoruló gyermeknek nyújtott segítséget. Utolsó filmszerepét 1989-ben játszotta Steven Spielberg Örökké című filmjében, ahol Isten alakította. 1993-ban halt meg vastagbélrákban a Genfi-tó melletti otthonában.

A színésznő kétszer volt házas, Mel Ferrer színészhez és Dr. Andrea Dottihoz ment hozzá. Első házassága során háromszor elvetélt, két házasságából végül egy-egy fia született. 1980-ban ismerte meg a holland Robert Wolders-t, akivel haláláig élt együtt. Rövid, 63 évig tartó élete és kevés szerepe ellenére a filmtörténelem szerves részét képezi, nők példaképe a mai napig, aki számtalan helyen visszaköszön napjaink popkultúrájában is.

Mészáros Márton

Audrey Hepburn brit színésznő (1929-1993)

Audrey Hepburn brit színésznő (1929-1993)

Könyvismertető – A zelóta

2014. május 4.

Itt egy könyv, amely azt mondja, hogy tudományos tényekre alapozva bebizonyítja, hogy Jézus nem a megtestesült Isten Fia volt, hanem egy nacionalista forradalmár a rómaiak által elnyomott Közel-Keleten, akinek az volt a célja, hogy a földön alapítsa meg Isten Királyságát, és uralkodhasson. Az Egyesült Államokban élő Reza Aslan vallástörténész húszévi kutatásait összegezte A zelóta (Zealot) című könyvében.

A történelmi személyek valódi életeseményei nehezen azonosíthatóak több száz – Jézus esetében kétezer évvel – a koruk után. Elég csak a magyar történelemre gondolnunk, és máris eszünkbe ötlik az Anjou-király, aki úgy lett magyar király, hogy nem beszélte nyelvünket, az „igazságos” Mátyás király vasszigora, vagy a parasztvezér Dózsa György alakja, akinek idealizált alakja és az izzó vastrón nem fedi a valóságot. De Jézus Krisztus, akinek személyén egy egész világvallás alapszik az a történelmi személy, akinek valós alakja teljesen elveszett az idők során. Ahhoz, hogy bárki is megpróbálja rekonstruálni az életét, kellő elszántság és évtizedes kutatások szükségesek, és a belenyugvás, hogy elfogadja, soha nem győződhet meg teljesen arról, hogy kutatása egyáltalán megközelíti-e valóságot – leginkább a Krisztusról fennmaradt korhű írásos emlékek kisszáma miatt. Az iráni származású Dr. Reza Aslan professzor mégis vállalkozott a lehetetlenre, évtizedeken át kutatta a vallást, munkájának kézzel fogható eredménye, A zelótaA názáreti Jézus élete és kora – címet viselő tudományos munka, amely eredeti 2010-es megjelenését követően 2014 tavaszán nálunk is megjelent.

A Biblia négy evangéliuma szerint Jézus a mai Izrael területén lévő Judea provinciában élt, amelyet a nagykiterjedésű Római Birodalom uralt. A Biblia beszámol életének szinte minden eseményéről, azonban a szent könyv szavahihetőségét sokan kérdőre vonták az elmúlt évszázadok során. Sokakat már önmagában megakasztott a Noé bárkája, a bibliai szereplők évszázadokig tartó élete, a szeplőtelen fogantatás, vagyis Jézus anyjának, Máriának a szüzessége, amelyet egy életen át megőrzött, és Isten fiának a különböző csodatételei, valamint feltámadása a halálból, miután keresztre feszítették. A szerző ezeket a kijelentéseket igyekszik megcáfolni, de nem holmi sodró lendületű érdekes regény formájában, hanem szigorúan a tudományos keretek között maradva. Az általa felvetett témák a Szentírás könyvéből származnak, de rendre idéz a megbízható Josephus Flavius zsidó történetírótól, akinek görög nyelven íródott munkái az ókorkutatás legjelentősebb írott forrásai. Dr. Aslan nem egyebet állít, minthogy Jézus nem egyedüli gyermek volt, hanem négy testvérrel büszkélkedhetett, közülük is Jakab a legismertebb, aki bátyja halála után a jézusi mozgalom vezetője lett. Érdekes tény, hogy Jakabot nevezték a „püspökök püspökének”, a Rómába vándorolt későbbi Szent Pétert viszont csak „Róma püspökének”, amely szintén Aslan feltevését erősíti.

A könyv azt tartja Jézusról, hogy vallásos nacionalista zsidó volt, aki az evangéliumokkal ellentétben nem a béke követe volt, hanem egy tettre kész vezető. Aslan nem írja azt, hogy Jézus keményvonalas forradalmár lett volna, de zelótának nevezi, és megcáfolja, hogy pacifista lett volna – ezzel megkérdőjelezve a “Ha megütnek, fordítsd oda a másik orcádat is” idézetet. A szerző továbbá tényekkel alátámasztva próbálja bizonyítani azt is, hogy Jézus miért nem születhetett Betlehemben, miért nem valószínű, hogy a kegyetlen Poncius Pilatus, aki a valóságban soha nem kegyelmezett meg senkinek, meghallgatta Jézus Krisztust, és a halálának körülményeiről is meglepően forradalmi gondolatai vannak. Már a Da Vinci-kód előtt évtizedekkel téma volt, hogy Jézusnak nem csak tizenkét tanítványa volt, követői közül csupán a tizenkét legközelebbit választotta ki, akik Izrael tizenkét népét is szimbolizálják, és a feleség kérdése is felmerül érintőlegesen, mondván az nem számított igazi zsidó férfinak, aki Krisztus korában még nem nősült meg.

Dr. Reza Aslan könyvében mítoszokat, a kereszténység alapdogmáit rombolja porig – mindezt finom eleganciával, a blaszfémia határát nem súrolva. A kötet érdekes olvasmány még akkor is, ha többet tudunk meg belőle Jézus koráról, mint magáról Jézusról. Csupán egy igazság maradt: a történeti Jézusról szinte semmit nem tudunk, és ez már nem is fog változni, mert Jézus Krisztus nem történelmi szereplő, mint például a Habsburg-dinasztia uralkodói, hanem egy jelkép, egy világvallás alappillére.

Mészáros Márton

A zelóta című könyv borítója

A zelóta című könyv borítója

Bojkott a cannes-i nyitófilm ellen

2014. május 4.

A monacói uralkodócsalád már korábban is tiltakozott a néhai Grace hercegnőről (1929-1982) szóló Grace – Monaco csillaga (Grace of Monaco) című film bemutatása miatt, azonban most annak a veszélye is fenn áll, hogy mégsem a szóban forgó film nyitja majd a cannes-i filmfesztivált – írja a People 2014. május 2-án.

A 800 éve uralkodó Grimaldi-család közleményben fejezte ki felháborodását aziránt, hogy a herceg édesanyjáról, az Oscar-díjas színésznőből hercegnővé vált Grace Kelly életéből forgatott filmmel nyílik meg a világ legrangosabb filmfesztiválja. A hercegi család szerint a film nem hiteles, csupán komédia szerintünk.

“A cannes-i filmfesztiválon, 2014. május 14-én történő díszbemutató kapcsán a Hercegi Palota szeretné ismételten leszögezni, hogy ez az alkotás semmilyen körülmény között nem minősül életrajzi filmnek” – közölte a monte-carlói hercegi palota 2014. május 1-jén. A közleményből az is kiderül, hogy a hercegi család, miután elolvasta a forgatókönyvet, számtalan javaslatot tett az alkotóknak, többek között a karakterek hitelessége miatt, valamint néhány történelmi tévedést is próbáltak kijavítani, de érdemi előrelépés nem történt egyik ügyben sem. Sem II. Albert uralkodó herceg, sem a család többi tagja nem megy el a cannes-i bemutatóra. A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál sajtóosztálya szerint lapértesülések ellenére is a Grace Kelly életéről szóló filmmel nyílik meg a filmes mustra.

A nagysikerű Piaf című filmet jegyző Olivier Dahan rendezte a Nicole Kidman főszereplésével készült Grace – Monaco csillaga című alkotást. A másfél órás filmet Magyarországon május 22-én mutatják be.

Mészáros Márton

Nicole Kidman Oscar-díjas ausztrál színésznő és Grace Kelly Oscar-díjas amerikai színésznő, monacói hercegné

Nicole Kidman Oscar-díjas ausztrál színésznő és Grace Kelly Oscar-díjas amerikai színésznő, monacói hercegné

Mozi ajánló – Nemzeti dokumentumfilm

2014. május 4.

A körülmények hagytak maguk után némi kivetnivalót. Természetes, hogyha lejár egy színigazgató mandátuma, akkor kiírnak egy pályázatot, és új igazgató kerül a székébe. De a Nemzeti Színház esetében, az új igazgató személye legalább olyan nagy felháborodást váltott ki, mint az a tény, hogy az illetékesek nem szavaztak esélyt az előzőnek, aki az ország kedvencévé tett egy színházat, de a felháborítónak ítélt bíráló kinyilatkozásokról se feledkezzünk meg. Kritika a Nemzeti Dokumentumfilm című produkcióról.

Salamon András rendezőnek, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárának könnyű dolga volt, amikor elhatározta, hogy filmet készít a Nemzeti Színház igazgatóváltása körüli hónapok felfokozott hangulatáról, és az utolsó előadásról. A rendező koncepció az volt, hogy a filmvászon segítségével mindenkihez eljuttathassák azt a légkört, amiben egy előadás megszületik, és azokat a szívszorító perceket, amelyeket egy nagy horderejű távozás generál. Salamon András egy kordokumentumot szeretett volna létrehozni, ami méltó emléket állíthat a Nemzeti Színház azon öt évének, amelyet Alföldi Róbert vezetett.

A film arra épít, hogy párhuzamosan mutat be két folyamatot: egy pozitív és egy negatív eseményt állít szembe egymással. Előbbi a Nemzeti nagysikerű, utolsó bemutatója, Klauss Mann műve, a Mephisto, a másik pedig a társulat szétválása és a búcsúzás fájdalmas percei. Az átmenettel, és a kettős témával még nem lenne gond, annál nagyobb hiányt jelent számomra, hogy egyikben sem merül el teljesen az alkotó. Mert a Mephisto esetében a szövegösszemondások és a próbákon kívül magára a hosszú és nehéz próbafolyamatra lennék kíváncsi, arra, hogyan viszonyultak a művészek a szöveghez, mit jelent számukra az előadás, milyen változásokat javasoltak, ha javasoltak, vagy arra, hogyan beszélték meg közösen az előadást. Persze önmagában is érdekes látvány nézni az álmos színészek érkezését, de Udvaros Dorottyát is kellően meglepő látni smink nélkül, amint rádöbben, hogy veszi a kamera. Számos interjú is készült a színészekkel, de a film legnagyobb hibája, az események megtörténtétől számított egy évvel későbbi bemutató miatt ezek a nyilatkozatok már nem számítanak újdonságnak. A művészek közül is Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze nyilatkozik a legtöbbet, pedig sem az utolsó előadásban nem játszott, és a színházból sem távozott az igazgatóváltást követően. Szerencsére bölcs gondolatait tűéles felvételeken látjuk, míg néhány kollégája, például Bánfalvi Eszter, és Jordán Tamás, a teátrum korábbi igazgatója meglehetősen rossz körülmények között mondja el véleményét. Érdemes odafigyelni Nádasdy Ádám nyelvészprofesszor és Závada Pál író mondataira is!

A Nemzeti Dokumentumfilm igyekszik a történtek minden szegmensét bemutatni, így elkerülhetetlennek a jegyekért való sorban állások (ahol egy röpke pillanatig magamat is felvéltem fedezni), de ezeket szinte mindenféle művészi eszköz nélkül tárja elénk. Önmagában rendkívül jó látni, hogy valaki filmet forgatott a  kedvenc társulatomról (sokaknak volt az), de sokkal több olyan pillanatot vártam, mint amikor Alföldi Róbert gyermeki örömmel konstatálja egy jelenet sikerét, vagy amikor elsírja magát a bemutató után, és amikor kollégáihoz beszél.

Mészáros Márton

Salamon András filmje, a Nemzeti Dokumentumfilm

Salamon András filmje, a Nemzeti Dokumentumfilm

Cenzúrázatlanul jelenik meg F. Scott Fitzgerald

2014. május 3.

Először jelennek meg cenzúrázatlanul F. Scott Fitzgerald amerikai író azon novellái, amelyek szexuális és drogos utalások mellett rasszista gyalázkodást és istenkáromlást is tartalmaznak – írja a Guardian 2014. május 1-jén. Az írások nyolcvan évvel papírra vetésük után jelennek meg.

A szóban forgó novellákat az akkor már híres F. Scott Fitzgerald, A nagy Gatsby írója az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején írta negyedik novelláskötetéhez, a Taps at Reveille című műhöz, és a Saturday Evening Post című amerikai lap publikálta őket. A népszerű lap úgy érezte, az eredeti szöveg távol esne attól, amit az olvasóközönséget képező középosztálybeli közönség jól fogadna, ezért minden általuk negatívnak vélt dolgot cenzúráztak, így szerkesztették ki a szexuális, drogos utalásokat, a blaszfémiát, valamint az antiszemita sorokat

Two Wrongs című történet kéziratában a főszereplő például „mocskos kis zsidónak” nevez valakit, azonban az újságban ez nem jelenhetett meg. A kritikus lapszerkesztők munkája révén a karakter feleségét például nem balettóra utáni fürdőzés közben, hanem azt követően, már felöltözve látjuk. A további történetekben többek között olyan káromkodásokat húztak ki, mint például a „Takarodj a pokolba”. A most megjelenő Taps at Reveille novellagyűjtemény lesz az első, ahol eredeti valójukban, úgy jelennek meg a történetek, ahogyan azt a szerző leírta.

Mészáros Márton

F. Scott Fitzgerald amerikai író

F. Scott Fitzgerald amerikai író

A vér és a hosszú élet kapcsolata

2014. május 3.

A világtörténelem valaha élt 25. legidősebb személye a holland Hendrikje van Andel-Schipper, aki 115 éves korában hunyt el 2005-ben. A szupercentenárius vérének vizsgálatáról a Genome Research című szaklap számolt be 2014. április 25-én.

Hendrikje van Andel-Schipper 1890. június 29-én született Hollandiában. Ez évtizedekkel az első és második világháború kitörése előtt volt, és ebben az évben mondott le Bismarck porosz kancellár. Az asszony 2001-ben vált Hollandia legidősebb személyévé, 2004-ben pedig a világ legidősebb élő személye címet is megkapta. Szinte haláláig jó egészségnek örvendett, sem fizikai, sem szellemi hanyatlás nem jellemezte. „Kristálytiszta elmének” tartották közel haláláig, és vérkeringése is rendkívül jól működött korához képest. A hosszú élet titkát mindennapi narancslé- és sóshering-fogyasztásához vezette vissza.

Az asszony még 82 éves korában egyezett bele, hogy testét halála után felajánlja a tudománynak. 115 éves korában bekövetkezett halála után a Groningeni Egyetem orvosai végezték el a boncolást, amely fényt derített arra, hogy az asszony diagnosztizálatlan gyomorrákban hunyt el. A gyomrában talált ököl nagyságú rosszindulatú daganat egy fiatal személyt is hamar megölt volna, nemhogy egy idősebb beteget. 2008-ban az egyetem egyik professzora már bejelentette, hogy Hendrikje van Andel-Schipper agya az első az orvostudományban, amely előrehaladott korban nem mutatta időskori elbutulás jeleit. Most azonban bejelentették a széleskörű vizsgálat eredményeit is, amely felfedte, hogy a matuzsálemkorú nő fehérvérsejtjeiben csak olyan mutációk halmozódtak fel a hosszú élet során, amelyek nem okoznak komoly károsodást. A kutatók ezt azzal a feltevéssel magyarázzák, hogy szerintük nagyon hatékony hibajavító mechanizmus működhetett van Andel-Schipper vérében.

A sejtek mutációs mintázata alapján megállapították, hogy az idős asszony fehérvérsejtjeinek körülbelül kétharmada kettő darab vérképző őssejtből származott. A vizsgálatot végző vezető orvosok hangsúlyozták, hogy egy átlagos ember mintegy 20 ezer vérképző őssejttel rendelkezik élete kezdetén, amelyekből egy adott időben körülbelül ezer aktív vesz részt a vér folyamatos megújításában, de az élet során a vérképző őssejtek száma jelentősen csökken. A kutatók véleménye szerint egy korábbi életszakaszban levett és eltárolt őssejtek képesek megújítani egy idős szervezet vérét, s ezáltal hosszabbá tenni az emberéletet.

Hendrikje van Andel-Schipper szervezetével kapcsolatban a tudósok azt kezdik vizsgálni, hogyan őrizhette meg 115 éven át kiváló szellemi képességét. A kutatás vezetője abbéli reményeit is kifejezte, hogy a későbbiekben további kimagaslóan idős személyek vérét vizsgálhatják.

Mészáros Márton

Hendrikje van Andel-Schipper holland korrekorder (1890-2005)

Hendrikje van Andel-Schipper holland korrekorder (1890-2005)

Film készült a skandináv könyvsikerből

2014. május 3.

Mozifilm készült Jonas Jonasson világhírű regényéből, A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című sikerkötetből. A fergeteges humorú könyv feldolgozását 2014. június 1-jén mutatják be a magyar mozik.

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regény 2009-ben jelent meg Svédországban, angol nyelven és Magyarországon 2012-ben adták ki. Rövidesen hazánkban is a legolvasottabb könyvek közé került, jelenleg a 7. kiadása kapható a boltokban. A regényből világszerte több mint négymillió példány kelt el eddig. A svéd szerző könyvének főhőse, Allan Karlsson, aki századik születésnapján megszökik az idősek otthonából, és élete alkonyán – akaratlanul is – hatalmas kalandba vágja fejszéjét. Útja során megismerhetjük előéletét is, amelynél kalandosabb életet el sem tudunk képzelni, hiszen nem csak mulatságos események bukkannak fel, hanem történelemformálók is, mint például Sztálin, Truman elnök, vagy Mao Ce-tung.

A filmadaptációt a svéd Felix Herngren rendezte, a főszereplő Allan fiatal- és időskori énjét is Robert Gustafsson, a „legmókásabb svédnek” becézett komikus-színész alakítja. A filmben feltűnik a szerző, Jonas Jonasson is, aki egy szovjet tábornokot játszik egy villanásnyi epizódszerepben.

Mészáros Márton

A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon

A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon

Könyvismertető – Virginia Woolf

2014. május 3.

Virginia Woolf angol írónő a 20. századi modern irodalom egyik vezető alakja volt. Ötvenkilenc évig tartó, rövid élete eseménydús volt, különcsége, vélt vagy valós biszexuális hajlamai önmagában érdekes témák, amelyekről számos kutatója könyvet is írt. A brit Alexandra Harris azonban az írónő teljes életét állítja a figyelem középpontjában, az írónő nevét viselő Virginia Woolf című kötet azonban mégis hiányérzetet generál bennünk.

Alexandra Harris könyve nem regény, mégcsak nem is művészéletrajz, inkább monográfia, amely száraz tényeken alapszik, s azokon keresztül mutatja be egy eltökélt fiatal nő életét, akiben egyre inkább forr a bizonyítási vágy az évek múlásával. A fülszöveg szerint ez a könyv arra keresi a választ, hogyan lett egy eltökélt fiatal nőből minden idők legnagyobb írónője, mert Woolf – egyre inkább tehetsége birtokába kerülve – a legsikeresebb női írók egyikévé vált. A szöveg lineárisan követi Woolf életét: 1882-ben, abban a merev viktoriánus korban kezdődik, amelybe beleszületett Virginia Stephen, az Indiában született híres szépség, Julia és a polihisztor (irodalmár, kritikus, filozófus, hegymászó) Sir Leslie Stephen leánya, aki számos testvérrel nevelkedett.

Ez az elegánsan megírt, tömör emlék Woolf életéről foglalkozik azzal a ténnyel is, hogy az írónőt féltestvérei molesztálták, de éppúgy szóba kerül fiatalkorától jelenlévő depressziója és labilis lelki világa is, mint például a nőkkel való kapcsolata. Férje, a zsidó származású Leonard Woolf is nagy szerepet játszik a könyvben, de a könyv „szárazságát” mutatja, hogy magánéletüket igazán mélyen nem eleveníti fel a könyv – amelyet részben az erre vonatkozó bizonyítékok hiánya okoz –, és azt sem írja meg, hogy Woolf hány éves volt, amikor öngyilkos lett, de férje későbbi éveiről sem szól, pedig Mr. Woolf huszonnyolc évvel élte túl kedvesét. Véleményem szerint ezek mind azt erősítik, hogy ez a könyv tudományos munkaként született olyan személyeknek, akik nem kifejezetten egy életrajzra várnak, amelyet Harris előtt már oly sokan megírtak a szerzőről. E mellett elsősorban olyanoknak tudom ajánlani a művet, akik Virginia Woolf művei és élete felé kacsintgatnak, ugyanis művei, azoknak szereplői és gondolatvilága is megelevenednek a könyvben – de ha valakit jobban érdekel a szerzőnő élete, olvassa el Hermione Lee könyvét.

Maga a szövegtest meglehetősen rövid, ám annál velősebb. A szép tipográfiai megvalósítással létrejött, keményfedeles kötetet naplóbejegyzések, levelek, idézetek és számtalan kép teszi színesebbé. Összességében könnyű és kellemes élmény a Virginia Woolf című könyv, és érdekes témákat vet fel, ilyen például az is, hogy talán, ha a szerzőnő nem veszti el olyan korán a szüleit, nem lett volna olyan nagy író, mint amivé vált.

Mészáros Márton

Alexandra Harris Virginia Woolf című könyve

Alexandra Harris Virginia Woolf című könyve

Titanickal viccelődtek az elsüllyedt kompon

2014. május 2.

Az 1912-ben jéghegynek ütközött és elsüllyedt Titanic utasszállító hajó katasztrófájával viccelődtek azon a dél-koreai kompon utazó diákok, akik április 16-án hunytak el, amikor kompbaleset történt. Erre a tényre úgy derült fény, hogy az egyik kiskorú áldozat édesapja az Associated Press amerikai hírügynökség rendelkezésére bocsátotta gyermeke telefonjában talált videó felvételt 2014. május 2-án.

Az AP hírügynökség birtokába került felvételen látszik, amint a gyerekek kezdetben viccelődnek, az elsüllyedt Titanic katasztrófájával humorizálnak, azonban később komolyabbá fordul a helyzet, és azt beszélik meg, hogy S. O. S. üzenetet helyeznek el a Facebook közösségi oldalon. A videó során többször is hallani, ahogy a komp hangosbeszélőjén  arra szólítják fel az utasokat, hogy ne hagyják el a helyüket. A videó végén látszik, amint a hajó megdől, a diákok pedig elköszönnek szeretteiktől.

Az április 16-ai kompbalesetben több mint 300-an, főként diákok és tanárok haltak meg vagy tűntek el. A katasztrófát követően lemondott a dél-koreai miniszterelnök.

Mészáros Márton

Az elsüllyedt dél-koreai komp áldozatainak mentése

Az elsüllyedt dél-koreai komp áldozatainak mentése